Névadónk, Domokos Pál Péter

"… ÉDES HAZÁMNAK AKARTAM SZOLGÁLNI…"

DOMOKOS PÁL PÉTER (1901 - 1992) egyik legjelentősebb munkája címéül választotta ezt a mondatot, amelyre egy XVII. századi, Csíksomlyón nyomtatott könyv előszavában talált. "Boldog voltam, hogy megtaláltam ezt a mondatot… Hisz ez az ösztönzés tett képessé arra, amit csináltam, és ami sem mivel sem több, mint amit mindenki megtehet, akiben szív, szeretet és munkakészség, hajlandóság van"
Domokos Pál Péter pályáját nyilvánvalóan meghatározta az a körülmény, hogy Csíksomlyón született a híres erdélyi kegyhelyen. Huszonnyolc éves korában járt először Moldvában. A csíksomlyói tanítóképzőt - a hatgyermekes földműves családban csak bátyja és ő tanulhattak - megszakítással végezte. "Hazakerülvén székely nadrágba - harisnyába -, csizmába öltöztem: a népem viseletébe. Nem mondottam senkinek, hogy miért, csak fölöltöztem, és minden vasár- és ünnepnap harisnyában és csizmában jelentem meg azokon a helyeken, ahol meg kellett jelennem." Három évig tartott ez a székely népet a saját értékeire ráébresztő tevékenység, amikor a fiatal tanár megkapta felmondólevelét. Az ok: budapesti diplomáját nem fogadták el a román tanügyi hatóságok, nem lévén a két ország között reciprocitás, vagyis viszonosság.
A sors kifürkészhetetlen útjaira kell gondoljunk, amikor azt olvassuk Domokos Pál Péter visszaemlékezésében, hogy a felmondással egyazon időben került kezébe Bartók Béla könyve. Ebből megtudja, hogy Bartók és Kodály elvégezte a népdalgyűjtést az egész magyarlakta területen, kivéve a moldvai Bákót és környékét. "Ahogy ezt olvastam, azt sugallta a bensőm: menj és végezd el te, amit ők nem végezhettek el. Gondolkodás nélkül bementem Moldvába. … Bejártam a csángó magyar falvakat, én hoztam Moldvából az első magyar népdalt. "Olyan szavakat, szokásokat, dallamokat őriztek meg, amiket mi, a Kárpátokon belül élő magyarok már elfelejtettünk. Még ma is jegyezhetném, oly bőséggel és oly gazdagsággal őrzik szívük mélyén a magyar népdalt."
A népdalok, amelyeket talált, a legrégebbi magyar népdalréteggel egykorú, zömmel pentaton dallamok. Ugyanígy lenyűgözte az az archaikus magyar nyelv, amelyet a csángók beszéltek. Példaként idézi egy idősebb asszony szavait: "jen miégtizessen nem iltem", azaz: "én még tüzesen nem ültem", vagyis vonaton nem utazott soha. De mikor és hogyan kerültek arra a területre, ahol élnek? Ferenc János moldvai minorita szerzetes szerint az 1200-as években Moldvában kunok éltek, s megkeresztelésükre a pápa Róbert esztergomi érseket küldte.
Domokos Pál Péter további adatok reményében felkereste a vatikáni levéltárat, ahol megerősítést nyert, hogy 1227-ben történt a térítés, Milcovban püspökséget is alapított a pápa, s élére a magyar dominikánusok priorját állította. A vele érkezett egyházi személyek és a megkeresztelt kunok alkották a csángók magvát.
A századok folyamán több, kisebb-nagyobb hullámban érkeztek a magyarok Moldvába a Kárpát-medence különböző vidékeiről. A huszita üldözések, a hadak pusztítása éppen úgy okot szolgáltatott a menekülésre, mint az éhínség, nyomor, amelyből kiutat jelentett Moldva gyéren lakott és jól termő vidéke.
Moldvából visszatérve ismét taníthatott, ezúttal a kézdivásárhelyi tanítóképzőben, majd ismét, immár végleg eltiltják a pályától. Akkor Gyergyóalfalu hívta meg kántornak, ahol három éven át, 1936-ig működött.
A bécsi döntés, Észak-Erdély visszacsatolása Magyarországhoz, nagy fordulatot hozott Domokos Pál Péter életébe: Hóman Bálint kultuszminiszter kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. A minisztériumban azonban kifogásolták, hogy nincs magasabb tanári képesítése. Válaszul a tudós summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból.
1944 őszén Domokos Pál Péternek is menekülnie kellett feleségével és négy gyermekével Budapestre. A közoktatási, majd a népjóléti minisztériumba kerül. Hadirokkantak, -özvegyek, -árvák szociális gondozásával foglalkozik, de mert számukra amerikai segélyeket - jóllehet csupán civil adományokat - vett igénybe, az 1948-ban hatalomra kerülő kommunista vezetés utcára tette.
"Mint írónak, nekem is juttattak sváb birtokot Szárászpusztán. Én akkor egyedül - a családom Pesten maradt - lementem Szárászpusztára és ott szántottam-vetettem… Nem volt könnyű munka, de szívesen végeztem."
Két és fél év után azonban elvitte az ÁVO, s bár szabadon engedték, kis földjét visszavették. Kénytelen volt a fővárosba jönni, hogy valami munkát találjon. Csupán építkezéseken dolgozhatott fizikai munkásként, míg végre egy újpesti általános iskolában matematika-fizika tanárként alkalmazták. Innen egy tisztességes tanfelügyelő áthelyezte a József Attila Gimnáziumba. Ott és a szomszédos Kaffka Margit Gimnáziumban tanított 1961-ben történt nyugdíjba vonulásáig. "Kodály szerint minden XVIII. századi kottafej aranyat ér. Akkor végigmentem én a magyarlakta területen, és kétszáznegyvennyolc hangszeres magyar táncot tettem az Akadémia asztalára."
A lengyelországi Czestochowában a pálosok felkérésére kutatta a régi kéziratokat, így talált rá egy 1501-ből való magyar nyelvemlékre, egy Mária-imádságra. Ugyanebből az időből egy kézdiszentléleki földjegyzéket, Párizsból egy dominikánus szerzetes 1307-ben Magyarországról szóló feljegyzésének másolatát hozta el, mert mindent igyekezett közkinccsé tenni, a magyar múltról szóló bármilyen apró emléket, híradást, amivel csak találkozott.
Ha Romániában a nacionalizmus, Magyarországon az internacionalizmus állt szemben mindazzal, amit Domokos Pál Péter képviselt. Házkutatás, kihallgatások, rendőri felügyelet a tudós osztályrésze az 1960-as években. A Svájcban élt Veress Sándor így jellemezte munkásságát: "Ami életművét megkülönbözteti másokétól, sőt sokak fölé is emeli, az a tudósi felelősségtudatán túl a minden sorából sugárzó személyes elkötelezettség humánus melege. A csángó falvak népét nem mint tudományos elméletekre kiszemelt statisztikai objektumot közelíti meg, hanem mint örömeiket és búbánataikat megélő embertársait, akik a puszta létezésükkel, nyelvükhöz, dalaikhoz, szokásaikhoz, hitükhöz való ragaszkodással évszázadokon át íratlan történelmet csináltak ősi földjükön. A csángókérdés ilyen sokrétű, dokumentáris jellegű feltárása felbecsülhetetlen értéke a magyarságkutatásnak."

Domokos Pál Péter egyszerű magyarázatot adott indítékaira: "… úgy gondolkozom, hogy ha minden nép, a nagy népek és a még nagyobbak szeretik a sajátjukat, miért ne szerethetném én is. És a népem helyett, aki nem tud szólni, miért ne szólhatnék én, akit megáldott a sors azzal, hogy el tudja mondani azt, amit a népe nem tud."

Cservenka Judit

Ajánlások és szemelvények a szakértői véleményekből Domokos Pál Péter munkásságáról a Sopron úti Általános Iskola névfelvételével kapcsolatban:

  • Dr. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudomány Intézet igazgatója, egyetemi tanár ELTE, volt oktatási miniszter: …. "Tanárként is keményen dolgozott népzenei, zenetörténeti tanulmányain. A magyar zenetudomány és néprajz számos felfedezésnek nevezhető forrásfeltárást és történeti elemző munkát köszönhet neki. Könyveinek, cikkeinek száma megközelíti a kétszázat, tanítványok és elkötelezett kutatók sorát nevelte és indította útjára példamutató munkásságával.Támogatjuk a XI. kerületi Sopron úti Általános Iskola azon kezdeményezését, hogy Domokos Pál Péter nevét felvegye."

  • Dr. Verebélyi Kincső, a Néprajzi Intézet igazgatójaELTE BTK Folklore Tanszék tanszékvezetője: "Örömmel olvastam levelét, melyben Domokos Pál Péter nevének felvételéről ír. Rövid tájékoztató anyagom mellé még talán csak annyit, hogy példaértékűnek tartjuk ezt a kezdeményezést. Domokos Pál Péter érdemei nemcsak tartalmi és szakmai irányúak. … Az emberileg, egzisztenciálisan sem felhőtlen életút csodálatos eredményei a személyiségéből áradó szeretet gyümölcseiként teremtek. Egyszerű emberek közé egyszerű emberként ment, azért, hogy megértse, lejegyezze, megörökítse feledésre ítélt kultúrájuk szellemi kincseit.Az ELTE Folklore Tanszék nevében is szeretném kifejezni örömünket, hogy nevének és szellemének továbbélésére egy iskola vállalkozik. Ez mutatja, hogy tanítói munkája nem zárult le, s hogy van igény e szellemiség továbbéltetésére."

  • Major Gyula, volt gimnáziumi tanítványa: "Domokos Pál Péter nagyhatású előadó és tanár volt: csángókról, a magyar történelemről, Erdélyről szólt. Számos tanítványt, követőt nevelt ki, akik nemcsak szerették és tisztelték, hanem példaképnek is tekintették. Kötődött a XI. kerülethez, hiszen itt élt haláláig és tanárként is itt dolgozott (Kaffka Margit és a József Attila Gimnázium)." Nevét ily módon is megőrizni nemcsak tisztünk, kötelességünk is." Csoma Gergely szobrász: "Domokos Pál Péter munkássága, embersége rengeteg embernek adott erőt, hitet és tartást Magyarországon és a határokon túl egyaránt.

  • Balassa Iván, Herder-díjas néprajz professzor († 2001): "Hatalmas néprajzi, népzenei, történeti anyagot tárt fel a moldvai csángók között. Példát mutatott egy olyan kutatásra, mely külső nehézségek, sőt sokszor veszélyek ellenére egy fél évszázad alatt kiterebélyesedett."

  • Rossa Levente, zenész: "Az egyetemes zenetörténet és kultúrtörténet elismerésére is méltán okot adó kutatások, alapossággal megfogalmazott észrevételek, a nyugat-európai zenekultúrát is gazdagító felfedezések és gyűjtések egy elhivatott, nagy tudású és széles látókörű kutató életművét alkotják. Korunk utolsó polihisztorainak egyike volt, vasakaratú és tisztalelkű ember, aki minden erejével javítani próbálta a hátrányos megkülönböztetésbe kényszerült kisebbség, a modvai csángók helyzetét. Olyan ember volt, akinek a nevére büszke lesz az az iskola, amelyik viseli."